Sokan szenvedünk attól, hogy a gyerekünk nem hallgat ránk. Először általában kétévesen jön elő ez a probléma, mert a gyerekek ilyenkor kezdik kitolni határaikat. Azt gondoljuk, ezt csak azért csinálják, mert az idegeinken akarnak táncolni, mert a folyamatos figyelmünkre vágynak. De vajon tényleg csak a figyelmünk elérése készteti őket erre, vagy más is van a háttérben?
Egyszer egy anyuka mesélte, hogy 2,5 éves kislánya direkt azt csinálja, amit ő ellenez. Kérte, hogy adjak technikákat, hogyan vehetné rá a gyerekét, hogy szót fogadjon. Szeretnénk azt gondolni, csak egy gyorsan alkalmazható szóhasználat, praktika kellene, hogy “mi győzzünk”. A hosszú távú eredményhez azonban meg kell értenünk a miérteket! Sokszor tartok foglalkozást gyerek jelenlétében, mert fantasztikus példákat tudnak hozni, ott helyben. A szülők ilyenkor rám figyelnek, tehát a gyerekek ingert éreznek, hogy kivívják figyelmüket. Nézzük meg hát, mit is láttam az említett családnál!
A pár perces megfigyelés alatt a kislány kihozta a kisszékét a saját szobájából, és megmutatta, hogy ennek segítségével mindenhova fel tud mászni, mindent el tud érni. Anyja először vidáman mesélte el, hogy milyen okos a lánya, hogy erre rájött. A reakciói viszont nem örömöt, vagy büszkeséget jeleztek, hanem félelmet. Minden második szava az volt, hogy “Nem” vagy “Ne”. A balesetveszély valós, aggodalma érthető… mégis, sajnos komoly következményekkel járó üzeneteket küld ezzel gyermekének, aki csak bizonyítani próbál.

Akkor hát, miért csinálja a gyerek, amit csinál?

Két-három éves korban a gyermekek már megkülönböztetik magukat másoktól. Rájönnek, hogy van hatalmuk saját testük, sőt az őket körülvevő környezetük fölött is. Egyrészt, ez számukra egy hatalmas felfedezés, mely ön-elismeréssel tölti el őket. Másrészt, ez által kinyílik számukra a világ. Határaik kiterjednek, lehetőséget kapnak a világ szélesebb körű megismerésére. Gondoljunk csak bele, hogy milyen érzés lehet ez? Talán, mint mikor külföldre költözünk életünkben először. Kezdetben csak kis feladatokat tudunk elvégezni a nyelvi nehézségek miatt, de egyre magabiztosabbak leszünk, egyre több feladatot el tudunk látni, és idővel azt érezzük: Wow, itt vagyok egy teljesen másik világban, teljesen egyedül, és megállok a saját lábamon! Bármit el tudok már intézni, nem tudnak átverni, egyszerűen SZABAD VAGYOK! A gyerekek is ezt érzik. Ez pedig tovább motiválja őket, hogy küzdjenek és fejlődjenek.

Minden gyerek kezdetben nagyon közel érzi magát szüleihez. Minden felfedezésüket meg akarják osztani velük. Megosztani örömeiket, és megmutatni nekik: “Ezt nézd, mire vagyok már képes!”. 2-3 éves korukban, ahogy hatalmukra ébrednek, egyre önállóbbak is akarnak lenni. Készen állnak, hogy “rabszolga” szüleiknek fokozatosan egyre több szabadságot adjanak. Persze, csak ha ezt mi szülők hagyjuk! Ahhoz viszont nekünk is el kell hinnünk, hogy képesek rá.

De vajon mi történik, ha szüleik folyamatosan szabályozni próbálják őket féltésből?

A kislány megállás nélkül mutatta mind édesanyjának, mind nekem, hogy “ezt nézd mit tudok!”, “ezt nézd, mire jöttem rá!”… Mindenhova vitte a kisszékét (kb. 30 cm magas) és felállt rá, hogy elérje az ablakot, az asztalt, a polcot, a konyhapultot. Elismerés helyett azonban negatív megerősítéseket kapott. Megerősítést arra (az anya tudatos akaratán kívül), hogy ő még kicsi, nem tud magára vigyázni, meg fog sérülni, csak anya tudja a “tutit”. Erre jött a válasz a gyerektől. Minden mozdulatával azt üzente: “de hát nézd, meg tudom csinálni, már nagy vagyok, nem látod?” A kislány minden erejével próbálta meggyőzni édesanyját, hogy tud magára vigyázni.

Most persze jön a kérdés: Akkor hagyjuk, hogy a gyerek felmásszon, még akár a konyhapultra is? Természetesen nem gondolom, hogy mindent hagyhatnánk a gyermeknek. Mérlegelnünk kell! De ha nem adunk neki lehetőséget és teret arra, hogy elismerést nyerjen kompetenciája (új képessége), akkor két dolog történhet: Ha erős személyisége van, akkor állandó harcok lesznek, mert nem fogja feladni a próbálkozásait, csak a szülőktől fog érzelmileg eltávolodni, hogy saját énjét védje. Ha belenyugszik, az azért lesz, mert elhiszi szüleinek, hogy nem képes önállóságra. Így viszont az önmagába vetett kétely felerősödik, ami által komoly problémái lehetnek az iskolában, és a kamasszá, felnőtté válás során is.

Akkor hát mit tehetünk?

Amit tehetünk, hogy mérlegeljük aggodalmainkat. Amikor a helyzet adódik, feltesszük a kérdést, hogy ez valóban annyira életveszélyes, vagy csak a saját féltő anyai (apai) gondolataink szaladtak túl messzire? Példának okán, az anya teljesen jól látta, hogy a konyhapultra való felmászás életveszélyes a gyerek számára, tehát arra meg kell fogalmazni egy szabályt. A gyerekre azonban akkor is rászólt, amikor a székét az ablak alá tette, hogy arra felállva kilásson. Az édesanya attól félt, hogy ha leesne a gyerek, akkor ott van mögötte a dohányzó asztal, aminek a szélébe beverheti a nyakát, és akkor ennyi volt… Ez egy elég extrém szituáció, de beláttam, hogy megtörténhet. Akkor mit tudunk tenni, hogy ezt megelőzzük? Például, odébb tolhatjuk egy kicsit az asztalt a lábunkkal, és néhány párnát ledobhatunk a gyerek köré. Ezt el is mondhatjuk a gyereknek, hogy miért csináljuk. Még talán tetszeni is fog neki, és máskor maga megteszi. Ezzel biztosítottuk, hogy komoly baja ne essék, de közben mégis lehetőséget adtunk arra, hogy lássa, bízunk benne, és arra is, hogy maga tanuljon a saját hibájából, ha mégis leesne. Így lesz életrevaló. A lényeg, hogy valamilyen vonatkozásban a gyermek adott igénye kielégülésre találjon.

A kislány később az ablaknál lévő széken állva kézbe kapta a cumisüvegét. Mikor le akart lépni a székről, jelezte, hogy vegyük el tőle az üveget, mert lefele már nem érzi ezt így biztonságosnak.

Ha félelmeinket megpróbáljuk kicsit lehalkítani a fejünkben, és ott lenni a pillanatban, sokszor észrevehetjük, hogy a 2,5 éves gyerek valójában jobban tisztában van saját képességeinek határaival, mint azt mi gondoljuk.

Van hasonló helyzet a te gyerekednél? Lehet, hogy fölöslegesen van túlszabályozva? Kis változtatással tudnál lehetőséget teremteni számára, hogy gyakorolhasson?

Ha tetszett a poszt, nyomj egy lájkot, és oszd meg, hogy eljusson azok számára, akiknek segíthet. Ha pedig eszedbe jutott valaki, akinek szerinted biztos hasznára válna, akkor taggeld be kommentbe! 😉

#gyereknevelés #család #nevelés #anyánaklenni #anya #hiszti #mittegyek #segítség #tanács #tanácsadás #ilyenazélet #pozitívnevelés #gyermekifejlődés #szofogado #coaching #szülőség #nehézségek #veszekedés #harapás #harc #tanítás #kisgyermek #gyerek #együttérzés #együttműködés #feladat #megoldás #szofogadas #fejlődés #gyerekrehangolva